Megszületünk, harcolunk, reménykedünk hogy majd jobb lesz! Érzéseket táplálunk mik az őrületbe visznek,szeretünk,próbálunk megtenni mindent a boldogságért. És közbe nem vesszük észre hogy minden adott hozzá.A virágok akkor is nyílnak mikor borús az ég,mikor minden sötét. De előbb utóbb elhervad mikor itt az ideje.eldobja szirmait majd idővel újra kivirágzik.Az emberek azt hiszik minden örökké tart,Semmi sem a régi már, az érzések meghalnak,fájnak,bántjuk egymást,úgy hogy észre se vesszük,elvesztünk valamit,változunk. Kapunk egy újabb tanulságot ami megerősít,de próbáljuk túlélni a hétköznapokat.Bár néha lehetetlennek tűnik. Ne adjuk fel az álmaink hisz mindenkinek jár egy cseppnyi boldogság...